Prémium Digitális Karikatúrák fotókról Premium Digital Caricatures from photos

Definíciók , Gyakran Ismételt Kérdések - GyIK , GY.I.K. FAQ F.A.Q karikatúra rajzolás alapjai:

01.__>>>>>~~~~~ Mi is az a karikatúra?____ A karikatúra definíciója:

A KARIKATÚRA ~ Az Emberi Arcok ( Jellegek-/- jellemek) Művészi Torzítása. A jellemző vonásokat tréfásan ( többé - kevésbé ) eltúlzó, kifigurázó jellegű képi ábrázolás mód ( rajz ) komikus vagy szatirikus hatást kiváltó alkotás, amely azzal éri el a hatást, hogy egyes jellemző vonásokat viccesen ( ha merészebb: pimaszul ) túlhangsúlyoz.
A karikatúra olyan sokszínű, változatos és szubjektív művészeti forma, amely humoros, de akár groteszk, szatirikus módon ábrázolja az embereket, különösen az arcukat. A jó karikatúra egy olyan művészi vizuális alkotás, amelyben az egyes feltűnőbb karakterjegyek kreatívan kiemeltek, eltúlzottak, hogy humoros vagy groteszk hatást keltsenek. Effektíve -definiálva-, a szó maga az olasz “carico” és “caricare” szavakból származik, amelyek jelentése “eltúlozni”.
A fő különbség a karikatúra és a portré rajz között: a jellemző vonások szándékos eltúlzása a karikatúrán. Ez a eltúlzás bonyolult, mert a modellünk/ témánk /tárgyunk tulajdonságai azok, amik felismerhetővé teszik azt. Így mikor elkezdünk játszani ezen különleges és egyedi tulajdonságokkal, arányokkal, akkor ott a veszélye annak, hogy elveszítjük a rajzunk témánkra (modellünkre) való hasonlóságát.
Ahhoz, hogy ezt a hasonlóságot megtartsuk, azokat a tulajdonságokat kell minimalizálnunk a rajzon, amik a modellünkön is kicsik és azokat a tulajdonságokat kell felnagyítanunk, amik nagyok a modellen.
Ha nem így teszel, hanem például lekicsinyíted a modell egyébként nagy száját, akkor elveszted a hasonlóságot. Ki látott már például Michael Schumacher -ről készült karikatúrát, ahol az áll kicsi? Azok a rajzok egyszerűen nem emlékeztetnének rá.
De ahhoz, hogy karikatúrát tudj rajzolni, tudnod kell " rendes portrét " rajzolni és ismerned, értened kell az emberi arc összefüggéseit, anatómiáját, mimikai izmok elhelyezkedését, mozgását.
"A karikatúra az igazság legszélsőségesebben ártatlan, kíméletes formája – olyan, mint amikor megmutatják neked a hétvégi elhajlásos bulin készült "-[ legjobban elkapott]- fotódat és el sem hiszed, ... peeeeeedig.... DEEEEEEE , igen, azon a fotón a Te arcod van." ~ Szentéletű egészenK!$$ €rnő - szóra sem érdemes - mű(igazi)vész - harapós karikaturista- diktatúrista

A mai értelemben vett karikatúra gyökerei az itáliai reneszánszig nyúlnak vissza, amikor a művészek, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo, elkezdtek tudatosan játszani az emberi arc és test arányaival. Hamar terjedt kreatív művészek körében,... Carracci testvérek is.., Annibale és Agostino, a Bolognai Akadémián szintén szórakoztatták magukat és társaikat azzal, hogy humoros, eltúlzott karikatúra portrékat készítettek. Az első karikatúrák gyakran állati vagy tárgyakhoz hasonló vonásokkal ábrázolták az embereket, és ezek a rajzok gyorsan népszerűvé váltak.
Az emberek szerették látni magukat is, de pláne ismerőseiket humoros, groteszk mégis felismerhető formákban.
A 18. és 19. században a karikatúra műfaja tovább fejlődött, különösen az emberi arcok ábrázolása terén. A művészek egyre inkább az arcok jellegzetes vonásait emelték ki és torzították el, hogy humoros vagy szatirikus hatást érjenek el. Ez a művészeti lehetővé tette, hogy a művészek kifejezzék véleményüket és érzelmeiket az ábrázolt személyekkel kapcsolatban. A karikatúra nem csupán egy vicces rajz. Sokkal több annál: a művészet egy olyan formája, ami görbe tükröt tart, eléd, elém, a világ elé, felfedve annak visszásságait, furcsaságait és a különlegességeit is felnagyítjuk. ( Megjegyzés: léteznek még egyéb, sajtós- ; szituációs - karikatúrák is, ezekről külön is tervezek későbbi bejegyzést. )
Az arc-karikatúra olyan művészeti ábrázolás, amely egy személy jellemző arcvonásait szándékosan felnagyítja vagy torzítja. Ha valakinek hatalmas orra van, a karikatúra még nagyobbá teszi; ha valakinek nagy a..... hitele ....  ... ha valakinek szúrós tekintete van, a jó karikatúrán ez még inkább hangsúlyos lesz. A cél nem az, hogy az ember ne legyen felismerhető, hanem épp ellenkezőleg: az egyén jellegzetességeit kiemelve még karakteresebbé válik.
[ " Nincs is túl nagy orrod... - Ohh köszi  - Ráakaszthatom a kabátom ?  " ]
A karikatúrák tehát nem egyszerűen vicces rajzok – az emberi arc torzításán keresztül valami mélyebbet próbálnak megmutatni. Az arc ( mimikai izmok ) az ember egyik legfontosabb kommunikációs eszköze, és amikor ezt eltúlozzák, a rajzoló -/- művész valójában az adott személy személyiségét, érzelmi világát, jellemét is próbálja leleplezni.
"A karikatúra egy olyan portré, amely az ember lelkét is megpróbálja kifordítani, nem csak az arcát." – John Tenniel
Az arcok torzított karikatúrázása nemcsak vizuális poén. Az, hogy miért találjuk viccesnek, ahogyan az arcvonásokat eltúlozzák, eltorzítják, pszichológiai alapokkal magyarázható. Az emberi agy különösen érzékeny az arcokra – a legkisebb változásokat is könnyen észleljük, hiszen az arcok az érzelmi kommunikáció egyik legfontosabb eszközei. Amikor egy arcon bizonyos vonások túlzottan felnagyítódnak, az agyunk egy része felismeri a megszokott arcot, miközben más része nevet azon, hogy „nem stimmel” valami. Ezek a paralel élmények ( különböző kémiai és elektromos impulzus folyamatokat futtatnak szimultán ) – a felismerés és a furcsaság – azok, melyek mosolygásra -/-nevetésre késztetnek bennünket.
Egy jól megrajzolt karikatúra olyan, mint egy trükkös optikai illúzió. Bár az arc felismerhető, a túlzott vonások révén sokkal inkább „olvashatóvá” válik az, amit a személyiségről, a hangulatról vagy akár a társadalmi szerepről el akar mondani. Egy kicsit olyan, mint amikor valaki grimaszol – egyetlen arckifejezés képes az egész emberi lényt más fényben feltüntetni.
A legtöbb ember, ha karikatúrát készítenek róla, először megdöbben, majd nevet. Miért? Azért, mert az arc-karikatúra egyszerre mutatja meg az ember legjellemzőbb vonásait, de humorosan és szeretetteljesen torzítja azokat. Ezt látni kicsit olyan, mint amikor tükörbe nézünk, és egy vidám, eltúlzott változatunk néz vissza ránk. Ez nemcsak szórakoztató, de túlságosan kontrollált tudatunk -/- " szürkezónás tudatalatti részeink " gőz kieresztő zsilipeltetése is lehet.
Az arc-karikatúra által az emberek szembesülhetnek önmagukkal, de nem a megszokott, sokszor (túl)komoly módon. A karikatúrák segítenek segíthetnek levezetni a feszültségeket is,--- megmutatni, hogy senki sem tökéletes, mindenkinek vannak furcsaságai, jellegzetes vonásai. És amikor ezeket eltúlozva látjuk, ahelyett, hogy zavarna, inkább mosolyt csalnak az arcunkra és nevetünk rajtuk. Ez a karikatúra humor terápiás ereje: rásegít arra, hogy NE vegyük (túl)komolyan önmagunkat és fogadjuk pozitívan magunkat és másokat is úgy, ahogy vagyunk – a különbségeinkkel,- " hibákkal "és a különlegességeinkkel együtt. Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, egy humoros, eltúlzott rajz mosolyt csalhat az arcunkra. Akár a barátainkról, családtagjainkról vagy magunkról készült karikatúrák is emlékeztethetnek minket arra, hogy néha nem kell mindent túl komolyan venni – még önmagunkat sem.

Az emberi arc mindig is különleges helyet foglalt el a művészetben. A portrék hosszú évszázadokon át az egyéniség, a szépség és a hatalom ábrázolásának eszközei voltak. De mi történik, amikor ezeket az arcokat nem a valósághoz hűen, hanem eltúlozva, torzítva ábrázolják? Ekkor születik meg a karikatúra, amely nemcsak szórakoztató, hanem mélyebb társadalmi és pszichológiai hatásokkal is bír Társadalmi szempontból pl. szituációs karikatúrák gyakran reflektálnak a politikai és társadalmi problémákra is, és segítenek a közvélemény formálásában. Az emberi arcok eltúlzott ábrázolása pedig lehetőséget nyit arra, hogy a nézők új perspektívákból is lássák saját magukat és embertársaikat, környezetüket, szituációikat, és ezáltal növeljék az empátiájukat és a megértésüket mások iránt - nagy adag humorral is nyakon öntve  .
Pszichológiai szempontból a karikatúrák segíthetnek az embereknek megbirkózni a stresszel és a szorongással. A humor és a nevetés bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét és javítja a hangulatot.
Az emberi arcok (eltúlzott, sarkított, kritikus) ábrázolása, amely a karikatúrák egyik fő jellemzője, különböző hatásokkal lehet az önértékelésre, attól függően, hogy hogyan és milyen kontextusban találkozunk velük.
A karikatúrák gyakran humoros vagy szatirikus módon ábrázolják az embereket, kiemelve és eltúlozva bizonyos jellemzőiket. Ez a fajta ábrázolás segíthet az EGÉSZSÉGES önképpel rendelkező embereknek meglátni saját magukat és másokat egy új, könnyedebb perspektívából is. Az önirónia és a humor használata az önértékelés javításának egyik eszköze lehet, mivel segít a személynek elfogadni saját jellegzetes karakterét és " gyengeségeit " anélkül, hogy túlzottan komolyan venné azokat.
A művészien találó karikatúrák segítik az embereknek (ön)elfogadni saját egyediségüket, egyéniségüket és különlegességüket. Az eltúlzott vonások humoros ábrázolása lehetőséget ad arra, hogy az emberek nevetni tudjanak saját magukon, ami erősíti, növeli az önbizalmat és az önelfogadást.
Ha viszont valaki abnormális mértékben, túlzottan érzékeny a külsejére vagy (látens/) önértékelési zavarokkal küzd (?!), a karikatúra mutatta humoros tükör ábrázolást, NEM biztos, hogy képes helyén kezelni, vállalhatóan viccesnek , lazán venni, hanem túl mélyen  sértőnek vagy bántásnak könyvelheti el, ami tovább ronthatja az -esetleges (látens/) -, önértékelési zavarra utaló mentális állapotát.
A karikatúra műfajai alap jellegükből fakadóan (is), -szinte mindig - szubjektívek, kritikusak, és ha valaki nem tudja megfelelően kezelni a kritikát, az önértékelése tovább csökkenhet.
Az arc-karikatúra művészete évszázadok óta az emberi arcot állítja középpontba, de nem a tökéletességet keresve, hanem az egyediséget felnagyítva. Az emberek szeretnek nevetni azon, amit túlzásba visznek, és az arc-karikatúra ezt az igényt szolgálja ki. Legyen szó viccről, önismeretről vagy társadalmi elfogadásról, az arc-karikatúrák egyaránt fontos szerepet játszanak a mindennapi életben. Az eltúlzott vonásokon keresztül nemcsak szórakoztatnak, hanem el is gondolkodtatnak – rámutatva arra, hogy az egyéniségünk és a hibáink tesznek minket igazán emberivé.
" - NE szabadítsd meg a tevét a púpjától -,... hiszen azzal éppen a teveségétől szabadítanád meg! "~ G. K. Chesterton
" - Minden karikatúra expresszionista, mert a karikaturista játékot űz áldozata képmásával; eltorzítja arányait, hogy kifejezhesse, amit érez embertársa iránt”. Szóval legközelebb, amikor egy karikatúrát nézel, ne csak nevess rajta, hanem gondolj arra is, milyen mélyebb üzenetet hordozhat! "~ E. H. Gombrich

A modern digitális világ korában sem veszítettek jelentőségükből a karikatúrák. Sőt, szélesedett az elkészítési technikájuk ( #airbrush #wacom #grafikai digitális tabletek stb ) és felhasználási területeik, ... az internet és a közösségi média elterjedésével a karikatúrák profilképek, mémek formájában, új reneszánszukat élik. Ezek a rajzok, képek gyakran gyorsabban terjednek, mint egy-egy írott hír, és sokszor jobban is beégnek a köztudatba. A mémek tulajdonképpen a modern karikatúrák, amelyek ugyanúgy eltúloznak, nevettetnek és gondolkodtatnak, mint az évszázadokkal ezelőtti, arc skiccek, kroki rajzok.